Tepsi mese

Hol volt, hol nem volt térerősség azon a vidéken, ahol élt kétszer egy öreg király. (Tehát két öreg király is élt azon a vidéken, de ez a mese most csak az egyikről szól.) Így az öreg király elcsüggedve tette le a mobiltelefonját, és átüvöltött inkább a palota másik termében sminkelő leányának:
- Gyermekem, Anomália, gyere át hamaránst, mert hívlak!

Mikor Anomália belépett a trónterembe, az öreg király megkérdezte:

- Mit történt a szemeddel, édes gyermekem?

- Szemhéjárnyalót kentem rá, édesapám.

Az öreg király nem szólt semmit, csak eltűnődött rajta hasonlóan e blog írójához, hogy micsoda őrültségeket rá nem tudnak sózni kozmetikai cégek a birodalom szerencsétlen női alattvalóira. A király nem is tudta pontosan, az embernek melyik testrésze az a szemhéjár, azt persze sejtette, hogy a szemhéj környékén van, de nem értette, miért kell a szemhéjárat nyalni? Miért kell erre egy külön kozmetikum? Olcsóbban meg lehetne oldani a dolgot, ha bekenné az ember a szeme környékét tyúkmájkrémmel, és kifeküdne a kutyaól mellé, s amíg alszik, a kutyák lenyalogatnák, és máris meg van oldva a szemhéjárnyalás.

"Ki kellene tiltanom az összes drogériát a királyságomból!" - gondolta a király. "Persze nem tehetem meg, mert akkor ugrott az iparűzési adó, amire olyan nagy szüksége van a birodalomnak."

- Mi nyomasztja édesapámat apránként? - Riasztotta fel a királyt Anomália kérdése tűnődéséből.

- Jaj, édes leányom, ne is kérdezd, nagyon rosszul áll a birodalmam anyagi helyzete.

- Hát már ennyire Szár település jututt az eszébe, édesapám?

- Igen, drága gyermekem, a magyarokkal vívott többéves állóháború felemésztette országunk összes tartalékát.

A birodalom ugyanis tíz éven át tartó háborút viselt Magyarországgal a Dankó Pista utcai járdaszigetek hovatartozása miatt. Az állóháború kialakulását az okozta, hogy annak idején a KGST keretein belül a magyarok gyártották a fékeket, és a birodalom is tőlük szerezte be azokat. Így  mindkét hadban álló fél járművei leálltak még az ütközet megkezdése előtt a selejtes fékek miatt. Időközben a Dankó Pista utcai járdaszigeteken kinőtt a parlagfű, és elburjánzott, ezért az illetékes önkormányzat képviselőtestülete a járdaszigeteket átminősítette arborétummá és közparkká, így a további hadviselés okafogyottá vált. Az elhúzódó háború azonban mindkét ország gazdaságát meggyengítette, így a birodalom burgonyakészletei is kimerülőben voltak.

Nem is csoda, hogy az öreg királyt aggasztotta országának a sorsa!

- Tudod, lányom, Anomália, ha ez így folytatódik, attól félek, nem vesznek fel bennünket a Zeurópai Unióba!

- De édesapám, hiszen a mi országunk nem is Európában van.

- Ilyen apróság nem okozna gondot, nekik úgyis csak a piacaink kellenek. De lassan már nem tudjuk megtermelni az országunk alattvalóinak a vetőkrumpliszükségletét sem.

- Akkor itt már csak a Lubomir Poloska segíthet!

- Magam is így gondolom, azonnal írj neki egy e-mailt, hogy jöjjön haza!

Lubomir Poloska volt az ország legmagasabban kvalifikált gazdasági szakértője. Elismertségét annak köszönhette többek közt, hogy bár felvették a közgazdasági egyetemre, de azt már első nap otthagyta, mivel lengyel származása miatt nem értette meg a nyelvet. Később elterjedt róla, hogy azért hagyta el az egyetemet, mert rájött, mennyire értelmetlen a közgazdaságtan, hiszen ha megnézzük a jelenlegi világgazdasági helyzetet, azt látjuk, a közgazdászok mindenhol azt tervezik, mekkora legyen a hiány. Ehhez pedig nem kell különösebb ész, többet költeni a megkeresettnél még a majom is tudna.

Mikor Lubomir Poloska megérkezett, azonnal összehívták az ország minisztereit, hogy megoldást találjanak a kialakult helyzetre. Lubomir a minisztertanács elé tárta a több éjszakás töprengései során kialakult elképzeléseit. Javaslatai arra a tényre alapultak, hogy az ország félretájékoztatási rendszere a gazdasági nehézségek ellenére ragyogóan működik. Így ha találnak egy olyan országot, ami legalább annyira rosszul áll, mint a birodalom, akkor kis színezéssel el lehet hitetni az ország népével, hogy van, ahol még náluk is rosszak. Megvizsgálták hát, hogy mely országok jöhetnek szóba, végül Magyarország mellett döntöttek. (A döntést nagy mértékben elősegítette, hogy ezen ország vezetői közül Lubomir többekkel is volt KISZ-építőtőborban a 80-as években.) Lubomir javaslata így hangzott:
- Alakítsunk monarchiát a magyarokkal!
- Azt már nem! - tiltakozott a belügyminiszter. - Amihez, vagy akihez ők eddig csatlakoztak, az mind rövid időn belül felbomlott, vagy tönkrement. Nézzétek csak meg, mire jutott az Osztrák-Magyar Monarchia, a Varsói Szerződés, a KGST. És akkor a szerencsétlen szovjeteket még nem is említettük.
A javaslatot így egyhangúlag elvetették.
- Akkor legalább olimpiát rendezhetnénk velük közösen.
- Szó sem lehet róla! - vágott közbe a sportért és a lótetűidomításért felelős pénztárca nélküli miniszter. - Csak felesleges kiadásokkal terhelnénk magunkat. Mit tudna a mi országunk adni egy olimpia megrendezéséhez?
- Például tíz méter előnyt a százméteres síkfutáshoz. Ez még mindig több, mint ami jelenleg a magyarok rendelkezésére áll egy valamikori budapesti olimpia megrendezését illetően.
Végül a javaslatot két tartózkodás mellett egyhangúlag elutasították. A két tartózkodás oka az volt, hogy a szavazás idején két fő a mellékhelyiségben tartózkodott.
- Akkor legalább az alkotmányt módosítsuk legalább hetenként.
- Nem lehet, nincs is alkotmányunk.
Javaslat elvetve.

- Nincs más hátra, meg kell hallgatni a Kossuth-rádióban a Parlamenti ütköző című műsort.
Ezt meg is tették, de csak annyi ötletet merítettek belőle, hogy a birodalom parlamentjében is nagyobb létszámban legyenek képviselve a beszédhibás emberek, valamint azok, akiknek nehézséget okoz három összefüggő mondatot elmondani. Meg kellett állapítaniuk, hogy a magyaroknak történetük során eddig két értelmes döntésük volt: az első 769 évvel ezelőtt, amikor visszavonultak a tatárok elől, a másik padig az idén, amikor ismét legalizálták a házi pálinkafőzést.
- Ha minden javaslatomhoz így viszonyul a tisztelt nemzetgyűlés - sóhajtott fel az éjszakába nyúló értekezés vége felé Lubomir -, akkor már csak két javaslatom maradt, de előre figyelmeztetem az urakat, az egyik komolyabb áldozatokkal jár, mint a másik.
- Rendben, akkor halljuk először a másikat! - mondta az öreg király.
- Ki kell jutnunk a legközelebbi futballvilágbajnokságra. Ennek két feltétele van: Először is le kell szednünk a fáról a labdát, hogy a játékosaink tudjanak edzeni.
-Ez nem okozhat gondot, bármikor kivágathatjuk az összes erdőnket, a pécsi erőmű mindent felvásárol, mióta átállították fatüzelésűre. - lelkesedett az erdészeti miniszter. - De mi a másik feltétel?
- El kell intéznünk, hogy a sorsolásnál Szerbiával, Magyarországgal és a Vatikánnal kerüljünk egy csoportba.
- Ajjaj, ez problémás lehet! A magyarok legyőzése oda-vissza nem okozhat gondot, erre a célra bármely nyugdíjasotthonból mozgósítani tudunk 11 járóképes embert, na de a másik két válogatott...
- Gond egy szál sem! - jelezte Poloska - A szerbek kizárását el tudjuk intézni, őket utálják a FIFA-nál, a Vatikántól pedig megvesszük a meccset.
- Sajnos nem fog menni. - Sóhajtott a király. - Az ezévi költségvetésünkben a más szervezetek korrumpálására elkülönített teljes összeget elköltöttük arra, hogy a korrupciós listán kedvező helyre soroljanak bennünket.

- Akkor legyenek erősek az urak, mert csak egy megoldás maradt. A vas és edény országa leszünk. A magyarok próbálkoztak már ilyesmivel, de belezavarodtak: ők a vas és acél országának hirdették magukat, és volt egy Vasedény nevű cégük.
- Mit kell hát tennünk?
- Turistacsoportokat szervezünk Magyarországra, ott van egy rakás felszámolt vasúti szárnyvonal. Ha mindenki csak két sínrögzítő csavart lop haza, hatalmas mennyiségű alapanyagra tehetünk szert.
- Figyelmeztetem, hogy ilyet a kormány ülésén nem illő mondani, Poloska úr! - emelte fel hangját a király.
- Szert mondtam, engedelmével. Szóval ezt az alapanyagot beolvasztjuk, a hengerművünkben lemezt gyártunk belőle, a lemezekből pedi Anomália tepsiket fog hegeszteni. Árban a kínaiak alá megyünk, és dőlni fog a pénz a birodalom kincstárába.
- De hát én nem is tudok hegeszteni! - sopánkodott Anomália.
- Most már elég legyen lányom! - förmedt rá a király - Itt az ország léte forog kockán. Különben is: Ha Jennifer Beals képes volt megtanulni hegeszteni, hogy a Flashdance-ben szerepelhessen, akkor ennyit neked is meg kell tenned!
- De apám, azt sem tudom, mi az a Flashdance, hiszen én a kilencvenes években születtem...
- Most már elég legyen, az egy zenés film, abból az időből, amikor a zenés műsorok szereplői még tudtak énekelni. Ha nem a kereskedelmi adók zenés vetélkedőit néznéd - amiknek a nevét ki sem mondom, mert akkor utána ki kellene hipózni a számat -, akkor tudhatnád. Úgyhogy mars, lódulj, és azonnal iratkozz be egy OKJ-s láng- és ívhegesztő tanfolyamra, de anyáddal együtt, mert két műszakot fogunk szervezni. Az urak pedig azonnal induljanak síncsavarért Magyarországra!

Mikor a tanácsterem kiürült, az öreg király panaszos hangon morogta maga elé: "Talán mégis jobban jártam volna, ha inkább burgonyásblogfőszerkesztőnek állok..."

Anomália pedig boldogan hegeszt, hacsak el nem fogyott a hegesztőelektróda.

Mit esznek a nemzet színészei? - 2. felvonás

E blogban világossá tettem már a múltkor, mi kell ahhoz, hogy valaki a nemzet színésze lehessen. Ha valaki nem emlékszik rá, olvassa el még egyszer. (De még jobb, ha háromszor, mert ha kétszer elfelejti, még akkor is tudni fogja.)

Ha valakinek nem volna elég az ott felsorakoztatott bizonyíték, nézze meg a következő filmrészletet is. Remélem, ez végleg meggyőz minden kételkedőt arról, hogy ahhoz, hogy valaki a nemzet színésze lehessen, sok krumplit el kell fogyasztani. Amint az alábbi jelenetben elhangzik, minimum egy vagonnyira van szükség.

Nézzük hát, mit eszik a nemzet színésze, Kállai Ferenc, alias Pelikán elvtárs a fokozott nemzetközi helyzetben:

Üdvözlet helyett + már meg megint játék van

Tekintettel arra, hogy e blog nyerte el a "2010. év legudvariasabb blogja" díjat, Vezérigazugatótanácsunk az első wurlitzer üzembe helyezésének 121. évfordulója alkalmából tartott rendkívüli ülésén az alábbiakról döntött:

Vezérigazugatótanácsunknak sajnos nem áll módjában minden egyes burgonyafogyasztót külön-külön üdvözölni, aki feliratkozik a blog rendszeres olvasói közé. Ez nem jelenti azt, hogy e blog szerzője ne örülne bárkinek, aki a blog rendszeres olvasójává vált. Az új olvasók üdvözlése és az afelett való módfeletti örvendezés, hogy mennyire örülök az újabb és újabb olvasóknak, egyrészt túl szokványos dolog, másrészt komoly erőforrásaimat vonná el a burgonyakutatás területén végzett kutatásaimtól. Ezért e bejegyzésben tájékoztatok mindenkit, hogy tekintse üdvözölve magát minden alkalommal, amikor e blog olvasását megkezdi, akár rendszeres olvasó, akár nem. Ez természetesen akkor is igaz, ha csak a képeket nézegeti valaki.

Mivel e blog főszerkesztőjét a tízes számrendszerbeli ún. kerek számok nem befolyásolják, csupán a prímszámok, így mindezenáltal közli, hogy a 11. rendszeres olvasónknál cskatánál játék van. Meg lehet nyerni az alábbi neszesszert, amibe számításaim szerint 18 zacskó krumplicukor elfér. (Legalábbis a Házisweets-féle 40 grammosból .)

A játékra ezért jelentkeztem, de ez nem jelenti azt, hogy erre bárkit is ösztönöznék, mert ez jelentősen csökkentené az esélyeimet.

Inkább gondolják végig a tisztelt olvasók, valamint akik csak a képeket nézegetik, milyen jó dolguk volt annak idején az általános iskolában, amikor a neszesszer oldalán látható színes csíkokból kellett kirakniuk, hogy 4 meg 3 az 7.

Vezérigazugatótanácsunk örömmel közli azt is, hogy a blognak sikerült végre komoly szponzort szereznie, így hamarosan (de legkésőbb a budapesti olimpia évében) egy olyan játék kerül meghirdetésre, ahol rengeteg dollár lesz a nyeremény. Tudom, vannak, akik e sorok olvastán fanyalogni kezdenek, hogy mikor, meg persze és úgysem; az ő figyelmüket már most szeretném ráirányítani, hogy amikor a sok-sok dollár gazdára talál, ne feledjenek el az elnézésemért esedezni, amiért kételkedtek.

S ha már játékról van szó: Ahová bezzeg be kellene nevezni, oda nem teszitek! Még mindig tart a játék Fanninál. Na oda tessék nevezni sziveskedni, mert amíg nem lesz 100 résztvevő, nem lesz sorsolás, nem leszek győztes.

És végezetül: Két könnyítés után is tart még az ablakos játék a távcsőért.

Egyperces 6. - Ünnepi üdvözlet

Blogunk Vezérigazugatótanácsa nagy szeretettel köszöntöm valamennyi olvasót, mindazokat, akik csupán a képek nézegetése miatt keresik fel a blogot, és az egész burgonyafogyasztó társadalmat jeles ünnepünk, november 19.-e, a WC világnapja alkalmából.

Köszönjük a Toalett Világszervezetnek, hogy gondoskodott e nemes használati tárgyunk számára - mely oly sok szorult helyzetből menti meg az embereket - egy világnapról.

Bizonyára nem véletlen, hogy a falunkkal szomszédos egyik település önkéntes tűzoltó szertárának mellékhelyisége felett sokáig ez a felirat volt olvasható:

BECSÜLD E HELYET!

Egy régi reklámot is eszembe juttatott e fontos világnap:

KÖNYVVEL KÖNNYEBB!

E világnap alkalmából e blog főszerkesztőjének sikerült azt is megértenie, hogyan lehet tíz év alatt országunkban egymillió munkahelyet teremteni, mint arról oly sokat hallani mostanában.

(Aki nem jönne rá magától, az olvassa el az érdekességeket ennek a cikknek az alján e)

Szívesen méltatnám tovább ezen alapvető szükségleti tárgyunkat, de sajnos nem tehetem, mert fel kell keresnem...

Ezt dúdold a héten - Bál

Mivel mostanában nincs kedvem semmit sem írni, de megígértem, hogy lesz ajánlat, mit dúdoljatok a héten krumplipucolás közben, ráadásul meg még Suzy kérte is, hogy legyen új dúdolnivaló, mindezek fölébe meg még olyan rendes is vagyok, hogy a kivételeket nem említve őszintén törődök az olvasóim kéréseivel - nem elfeledve mindazokat, akik csak a képeket nézegetik - ezúton közlöm a javaslatomat:

Tekintettel arra, hogy a héten november ellenére nyárias az időjárás, javaslom dúdolni a Pál Utcai Fiúk zenekar Bál c. dalát. A dal aktualitását az adja, hogy mikor először hallottam e dalt, a bál helyett azt értettem, hogy nyár.

 

 

És mielőtt elfelejteném: aki be szeretné fejezni a nyócosztályt, feltétlenül olvassa el Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk c. könyvét, mert kötelező olvasmány. Akinek nincsenek ilyen komoly iskolai ambíciói az olvassa inkább Molnár Ferenctől az Egy haditudósító naplója c. művet, az sokkal érdekesebb.

Véget ért a játék

Véget ért az a játék, mely az egyenlőségen alapul, hiszen a nyertes nem nyer semmit, és így aki nem nyert, ugyanúgy örülhet, hiszen ő sem kap semmit.

Elvégeztem a sorsolást, a következő módon: Felírtam a jelentkezőket a jelentkezés sorrendjében egy excel-táblázatba, majd minden résztvevő neve mellé generáltam egy egész számot. (Ld. a baloldali táblázatrészletet)

Majd ezek után a generált számok alapján növekvő sorrendbe rendeztem a résztvevőket, és akinek a neve a legmagasabb számú sorba került, mely sor prímszámról lett elnevezve, az nyert.

A jobb oldali oszlopban látható, hogy m lett a szerencsés nyertes, mert ő került a 19. sorba.

Illetve nem látható, technikai okok miatt, a lényeg, hogy Ő nyert és kész.

 

Az ablakos játék továbbra is tart, lehet még nevezni.

Hírek - Vers, mindegy kinek

Sajnos olyan elfoglalt vagyok mostanában, mint a Falkland-szigetek a britek által 1982-ben, így kevés időm marad a burgonyakutatással járó fáradságos munkára.

Ezért csak rövid híreket teszek ma közzé:

-Ma reggel a kisboltban, ahol kiflit + krumplicukrot szoktam vásárolni, a pénztáros néni rámmosolygott, és azt mondta: "Holnapra már lesz krumplicukor!" Pedig nem is tudja, hogy burgonyakutatással foglalkozom, csak azt, hogy rendszeresen veszek krumplicukrot.

-Holnap lejár az a játék, amelynek végén egyformán örülhetnek a vesztesek és a nyertes.

-Továbbra is tart még az ablakos játék.

(Aki pedig nem szeretne játszani, kattinthat a sünre ehun e.)

Természetesen szem előtt tartom a tisztelt blogolvasók - valamint mindazoknak, akik csak a képeket nézegetik - kulturális fejlődését, ezért ma gyönyörködhetnek egy ismert József Attila versben, magyar hangja: Laár András.

 A vers címe: De szeretnék krumpli lenni

Ablakos játék

Vezérigazugatótanácsunk újabb, nem szokványos játékot hirdet, ezáltal e blog azzal büszkélkedhet, hogy egy időben két rendhagyó játékon is részt vehetnek a tisztelt olvasók - kéz a kézben azokkal, akik csak a képeket nézegetik. (A másik játék elérhető a Játék menüpont alatt)

E játék nem jöhetett volna létre, ha Merci blogján nem bukkantam volna rá azokra a fotókra, melyek közt szerepelt az alább látható ablak:

Amint megláttam ezt az ablakot, rögtön eldöntöttem, hogy újabb játékot hirdetek, annyira megfogtak ezek a pásztellszínek. Mivel megkaptam a "zenge dayt", hogy közzétehessem az ablakot ábrázoló fotórészletet, így elhárult minden akadály az újabb játék meghirdetése elől.

Természetesen ez is eltér a megszokottaktól, íme a játékszabályok:

1. A játék határozatlan ideig tart.
2. A részvétel feltétele, hogy hagyj itt a blogon egy bejegyzést. A részvételhez nem szükséges, hogy közzétedd bárhol is, hogy játék van nálam, aki akarja, közzéteszi, aki nem, nem.
3. A játékot az nyeri meg, aki leghamarabb rájön, ki az a színésznő, aki rögtön eszembe jutott, amikor megláttam ezt az ablakot, és miért jutott eszembe?
4. Ha nem lesz, aki kitalálja, akkor egy bizonyos idő múlva adok segítséget a megoldáshoz.
5. Ha ezután sem lesz helyes megfejtő, akkor sorsolásra kerül sor a benevezett játékosok között.

Ez a játék kevésbbé kedvező azoknak, akik nem nyernek, mint a múltkori, ezúttal a nyertes egy értékes díjat kap:

A nyeremény egy találmányom, egy sík terepen használható messzelátó.
(Ez teljes egészében újrahasznosított anyagokból készül, és eddig tíznél kevesebbet készítettem belőle, tehát valódi ritkaság!)

A játék megfejtése első olvasásra nehéznek tűnhet, de nem lehetetlen, a blogbejegyzés minden szükséges információt tartalmaz a megfejtéshez. Ha mégsem sikerül, akkor még mindig ott a sorsolás lehetősége.

A megfejtéshez folyamatosan - kb. 5 naponként - adok újabb információkat.
Az első: A megfejtendő személy karcsú testalkatú.

A második segítséghez tessék kivizsgálni egy hétvégi sporthírt ehun e. (De lehet, hogy elég a képet nézegetni.)

A harmadik, hogy az illetőről egy települést is elneveztek, de csak hozzávetőlegesen.

A negyedik: Eddig Luli tippje jár a legközelebb a helyes megoldáshoz. (Annak ellenére, hogy Ő nem színésznőt írt.)

Az ötödik: Nem magyar színésznőről van szó.

A hatodik: Bár a fenti ablakról jutott eszembe, mégis inkább a fekete szín jellemzi.

A hetedik (József Attila verse)

A nyolcadik: Az egyik nevének kezdőbetűje A.

A kilencedik: A másiké pedig H.

Játék + Hírek - Madarat dollárról, pingvint sajátjáról

A tisztelt burgonyafogyasztók bizonyára hallották már a címben említett közmondást. Ha mégsem, annak csupán az lehet az oka, hogy nem hangosan olvassák a blogot.

De most nem is ez a lényeg. A lényeg - ahogy azt egy szótárban olvashatjuk - a közlendő ismeret lényeges elemeinek összessége. Bár most ez is teljesen lényegtelen.

Hogy egyszerűsítsem mondandómat: az van, hogy intézkedtem. Most már egészen majdnem biztos, hogy a blognak saját pingvinje lesz. A Vezérigazugatótanácsnak a Barátság kőolajvezeték magyar szakasza felavatásának 47. évfordulója alkalmából tartott rendkívüli ülésén hozott határozat 2. és 3. pontjának teljesítése érdekében ismét beneveztem egy játékba, ahol pingvint lehet nyerni. (Ez a kék madár szerintem legalábbis az.)

Szóval beneveztem a Lilang blogján indított játékba, és megpályáztam az alábbi pingvint:

Ráadásul ez nem annyira piros, mint a múltkori pingvin, és még a nyakamba is tudom akasztani, hogy el ne hagyjam, ha megnyerjük. Különben pedig jól el lehet rejteni a perforált lemezek között.

Még lehet nyerni hímező fonalat, de azt nem pályáztam meg, mert nem tudom, mire jó? (Ha esetleg nem hímező, hanem hámozó lenne, az jó lenne, mert azt tudnám használni krumplihoz.)

No szóval ismét intézkedtem, és ezt nem azért írtam, hogy ti is benevezzetek a játékba, mert az rontaná az esélyeimet, hanem hogy lássátok, mennyi erőfeszítést teszek a pingvintelenség felszámolása céljából.

Az évszázad átverése - Babérlevél

Az egyik bejegyzésemben már utaltam rá, hogy hamarosan lerántom a leplet az évszázad legnagyobb csalássorozatáról. Ennek most érkezett el az ideje.

Az alábbi tényfeltáró írásom annyira felkavaró lesz, hogy arra vagyok kénytelen kérni gyengébb idegzetű olvasóimat, tekintsenek el az alábbiak elolvasásától. Amennyiben ezt mégsem tennék, Vezérigazugatótanácsunk előzetesen elhatárolja magát bármilyen pszichés, lelki, testi vagy tepsi sérülés okozását illetően, melyet esetleg az írás esetleg kiválthat.

Akkor hát jöjjön, aminek jönnie kell, az évszázad átverése, a világra (de még Dunán tulis) szóló botrány:

Blogfőszerkesztő úr a Vezérigazugatótanács felhatalmazása által felbujtva éles szemével, kombinatív gondolkodásával, 2tányér krumplis tészta elfogyasztása után, de még lefekvés előtt ügyesen megfigyelte, hogy szervezett bűnözői csoportok nagy tömegben helyeztek el bizonyos reklámanyagokat az ország területén szinte valamennyi áruházban. Ezek a reklámanyagok nyilvánvalóan csak az illetékes hatóságok megvesztegetése mellett maradhatnak a helyükön, mert még nem volt hír arról, hogy bárhonnan is bevonták volna ezeket. E tényből vélhetően az ügynek minden bizonnyal politikai szálai is lehetnek, mert a jelenség már évtizedek óta tapasztalható, mégsem emelte fel ellene a szavát sem az éppen akkor kormányzó párt, sem az ellenzék.

A kihelyezett reklámanyagok komoly anyagi veszteséget okoznak mindazoknak, akik megfogadják azt az előnytelen üzleti lehetőséget, melyet e reklámanyagok felkínálnak. Ezeket a reklámanyagokat a különböző élelmiszerboltok vagy áruházak fűszeres részlegén helyezték el, és a következő előnytelen ajánlatot kínálják fel:

BABÉRLEVÉL

Kérek mindenkit, gondolkozzon, mielőtt bedőlne az effajta ajánlatnak! Ne fogadja el, ha valaki babér' cserébe levelet kínálna fel Önnek!!!

Gondolkozzon! (Bár tudom, blogom olvasóira ez nem túlzottan jellemző...) Annyi levelet tud szerezni ilyenkor ősszel, amennyit csak akar, elég, ha kimegy valamelyik közeli domboldalba. Ha nincs domb a közelben, akkor bármelyik erdő vagy park megteszi. A fontos, hogy soha ne adjon falevélért cserébe babot, mert az pénzbe kerül, a falevelek meg ingyen vannak. A postásnak se higgye el soha, ha azt állítja, hogy csak babér' adja oda a leveleit, neki ez munkaköri kötelessége, akár kap érte babot, akár nem.

Ráadásul a babból megfelelő mennyiségű burgonya és füstölt csülök felhasználásával kiváló burgonyás bablevest lehet készíteni, a falevelekből és a levélpostai küldeményekből viszont nem. (Egyetlen kivétel van: Ha levélben babot adnak fel valakinek postán, ez 2000 grammig lehetséges, amennyiben a küldemény hosszméreteinek összege nem haladja meg a 90 centimétert. Ld. a posta Küldeményforgalmi szabályzatának 6.1.1. pontját a 31. oldalon.)

Tehát még egyszer nyomatákosítom: Nagyon tessék vigyázni a megtévesztő "babérlevél" felirat láttán. Az ajánlatot csak abban az esetben szabad megfontolni, ha a babér' nem egyszerűen levelet, hanem babérlevelet kínálnak, mert az már érték, és kiválóan lehet hasznosítani a burgonyás bableves ízesítésére. Persze ha a család babkészletének egy részét elcseréljük babérlevélre, az a tranzakció már nem nevezhető "babér' levél"-nek, mert az már babér' babérlevél.

Remélem e felvilágosítás segíteni fogja a tisztelt blogolvasókat - egyetemben azokkal, akik csak a képek miatt látogatják e blogot -, hogy elkerüljék a meggondolatlan csereügyleteket.

Ha a bankok, biztosítók, telefontársaságok stb. is ilyen pontos felvilágosítással látnák el ügyfeleiket, minden bizonnyal kevesebb panasz kísérné tevékenységüket. Lehet, hogy jelentkeznem kellene valamelyik nagy céghez apróbetűsrészírónak??